Stressz csökkentése helyzetelemzéssel

Alapja a káoszelméletem, miszerint a stressz tüneteinek enyhítése helyett, használjuk fel a stresszt a helyzetek megoldásához.

Megfigyeléseim szerint, ha túl soknak érezzük a körülöttünk lévő idegesítő dolgot, ha tiszta káosznak érezzük az életünket, akkor a meglévő egyensúly már nem tartható fenn és az állandó stressz valójában a változás szükségességét jelzi. Figyeljünk a jelekre és tanuljunk a helyzetek kezeléséből, hívjuk akár hibáknak (bárkié is), akár stresszes környezetnek azokat és induljunk el egy fejlődés útján, ahol nem szenvedjük, hanem használjuk a stresszt.

A stressz valójában egy reakció a megváltozott helyzetre. Ezek alapján annyit kell tennünk, hogy áttekintjük, hogyan szoktunk reagálni a változó helyzetekre. Ez nem könnyű, mert gyakran elfelejtjük, mit miért tettünk, megváltoznak az érzéseink és mi magunk sem értjük a régebbi döntéseinket. Ebben segíthet a dokumentáció bármilyen formája, a naplóvezetéstől a fényképekig bármi. Ha ez nincs, akkor az érzések és a tények összessége segíthet, csak próbáljuk meg külső szemlélőként nézni az életünket. Mintha egy barát, rokon mesélné és szeretnénk tanácsot adni. Ehhez elő kell venni egy tollat vagy ceruzát és az emlékeinket. Több módszer is segíthet rájönni, hogyan alkalmazkodjunk az adott helyzetekhez.

– írjuk le évek szerint, hogy mi volt a legnagyobb stresszhelyzet abban az évben és hogyan sikerült megoldanunk vagy mi volt rá reakciónk. Ha legalább 5 év tapasztalata megvan, akkor átnézhetjük, hogy milyen tulajdonságaink segítenek ahhoz, hogy jó döntéseket, változtatásokat hozzunk és azt vegyük elő most is.

-készítsünk havi bontást a nehézségekről és lehet kiderül, hogy vannak az évnek nehezebb időszakai. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor erre ügyesen felkészülhetünk, mind lelkileg, mind testileg (pihenés, relax, C, B vitaminok, antioxidánsok).

-írjuk össze, milyen szituációk, helyzetek idegesítenek a legjobban, majd készítsünk statisztikát, hogy melyik helyzet fordul elő leggyakrabban. Ebből a helyzetből kiindulva megnézhetjük, kielemezhetjük, átbeszélhetjük családtaggal, baráttal, mit gondol erről a helyzetről és lesz külső információnk a változtatáshoz.

 -készíthetünk listát évek és dátumok nélkül is, csak felsorolva, ami eszünkbe jut, hogy milyen sérelmek, problémák, krízishelyzetek voltak az életünkben. Mikor kész a lista, tegyük sorrendbe, az 1. legyen a legnagyobb, legnehezebb probléma, majd 2-3. sorban utána a többi számot is írjuk a sorok elé. Ezek után a sorrendnek megfelelően írjuk le ismét a stresszes helyzeteket és nézzük meg valóban így jó-e a sorrend. Változtassunk, ha kell. A végén nézzük meg, mi az, ami leginkább zavaró a lista elején (első 5 vagy 10 dolog), ezekkel dolgozzunk, foglalkozzunk, míg a lista végén lévőket próbáljuk meg elengedni, bízva abban, ha a többit megoldjuk, ez is változni fog. (Ami valóban így lesz!)

Nézzen az oldalon további technikákat, ötleteket, ha nem talál olyat, ami segített, akkor kérjen egyéni segítséget, tanácsot tőlem.

A stressz az „élet sója”, tanulja meg jól használni!

Időbeosztás – időgazdálkodás

Mindenki szeretné, ha egy nap 48 órából állna, úgy gondolja, akkor talán elvégezné az összes dolgát. Valószínűleg azonban azt az időt is felhasználnánk és kitöltenénk teljes mértékben. A megoldást jobb híján a megfelelő, hatékony időbeosztás, tervezés adja.

1.Ehhez tudnunk kell mit akarunk csinálni, milyen feladataink vannak. Ezért először is legyen listánk a teendőnkről. Nagyon fontos, hogy ez legyen leírva. Sokszor azt gondoljuk, ott van a fejünkben, minek leírni. Gyakran azonban azért nem írjuk le, mert nem fogalmaztuk még meg pontosan, mi is a feladatunk, mi a teendőnk. Pedig ez nagyon jelentős annak érdekében, hogy jól végezzük el a teendőnket. Ha jól meg tudjuk fogalmazni, mi a feladatunk, sokkal könnyebben tudjuk besorolni, jellemezni, szükség esetén kiosztani valakinek vagy elhalasztani. Mi az, amit meg kell csinálni és mi az, amit szeretnénk? Milyen célhoz, eredményhez vezet a feladat teljesítése? A legtöbben a teendők minősítésére az Eisenhower-négyszöget ismerik és használják:

Hogy mennyire tudjuk ezt használni, az függ attól, hogy a besorolásban a minősítést megfelelően végeztük-e el. Ezért én azt szoktam javasolni, hogy ha tudunk készítsünk saját kategóriákat a feladatok minősítésére, amik alapján könnyebben tudunk csoportosítani: „a gyereknek meg kell csinálni a suliba”, „nincs értelme, de a főnök nyugodt lesz tőle”, „Anya zaklatni fog vele míg meg nem csinálom”, „nem tudom miért, de így szoktam” stb.

2.Mivel az időgazdálkodás technikák zömét a munkahelyi munka elvégzésére dolgozzák ki, legtöbbször elmarad az idő csoportosítása, hiszen alapvetően a munkaidő hatékony kihasználásáról van szó. Pedig amikor a kevés időről beszélünk, akkor számos egyéb tevékenységre is gondolunk, amire ép a munka miatt nincs elég időnk. A hatékonyabb időgazdálkodás érdekében az időnket is csoportosítsuk be. Írjuk össze mennyi időnk van és kategorizáljuk azt, hogy mire van az az idő. Ezek persze megint lehetnek a megszokott csoportok: reggeli készülődés idő, utazási idő, munkaidő, ebédidő, bevásárlóidő stb. Ha tudunk, akkor itt is alkossunk speciális kategóriákat, amik konkrétan minősítik azt az időtartamot és ránk jellemző. Például utazási idő egy része szabadon felhasználható, mert hosszan utazunk vagy mi vezetünk és oda kell figyelni az útra. Vagy kis lusti idő, amit szabadon használhatunk lazulásra.

Végül a két csoportot hozzuk össze, kössük össze egymással az egyes kategóriákat, készítsünk egy órarendet, mint az iskolában volt, csak most fedje le 24 óránkat és legyen meg szombat-vasárnapra is. Majd kezdjük el használni és pipáljuk, ami működik, módosítsuk, ami nem működik és csoportosítsuk át. A pipákkal megerősítjük magunkban az érzést, hogy belefér az időnkbe az a tevékenység, így hamarabb tudjuk csökkenteni az időzavar okozta frusztrációt, hatékonyan eltüntetjük az időhiány érzését.

Ha már profik vagyunk az időbeosztásban, akkor ezt a részt úgy is csinálhatjuk, hogy azzal kezdjük, hogy mire mennyi időt szeretnénk szánni és az alapján készítünk csoportosítást és párosítjuk be a teendőkkel. Szabjuk meg az időt, amit arra a tevékenységre szánunk. Készítsünk akár éves, havi, heti szinten időbeosztást, amit mindig lebontunk kisebb egységekre.

Kívánok hatékony időgazdálkodást!

Hogyan legyünk egyensúlyban a céljainkkal, hogy megvalósuljanak?

Vannak dolgok, célok, amiket szeretnénk elérni, de hol könnyebben, hol nehezebben vagy talán egyáltalán nem sikerül megvalósítani. Ennek több oka is lehet. Pedig tudjuk, hogy néha olyan lehetetlennek tűnő dolgok is olyan könnyedén sikerülnek. Máskor meg egyszerű dolgok nem akarnak sikerülni. Hogy ennek mi lehet az oka, sokan keresik. Egyik lehetséges ok, hogy nem megfelelő a célkitűzés, nincs egyensúlyban, harmóniában lelkünkkel, egyéb gondolatainkkal. Ezért nagyon fontos, hogy jól fogalmazzuk meg céljainkat, vágyainkat. Úgy, hogy azok egyensúlyban legyenek minden gondolatunkkal, cselekedetünkkel, szavainkkal, életünk minden mozzanatával. Lehet, hogy valami még szükséges ahhoz, hogy azt a dolgot megszerezzük. Akár képesség, akár idő, akár a világban változás. Van, hogy nem is az a célunk igazán, ezért nem vagyunk kellően motiváltak. Legyünk benne biztosak, hogy valóban azt szeretnénk, amit célul kitűztünk.

Hogyan legyünk ebben biztosak? Vágyakozzunk rá, álmodozzunk róla és vizsgáljuk felül céljainkat. Azonban, ha van egy dolog, egy cél, amire vágyunk, akkor ahhoz legtöbbször már érzelem is társul. Így aztán nehezen tudjuk megtalálni, hogy valójában mi az oka a lassúságnak, vagy a sikertelenségnek.

Ilyenkor segíthetnek a felülvizsgálatban az alábbi ötletek:

-Beszéljük át valakivel! Egy barát, egy rokon, egy szakember, aki külső szemlélőként néz rá a problémára megfelelő lehet (megoldandó feladat, amihez a fő kérdés: pontosan mi a célom?).

-Írjuk le! Ha leírjuk, szavakban megfogalmazzuk, akkor ez segít, abban, hogy pontosan lássuk a célunkat. Legyen egy képünk magunkról, hogy milyenek is leszünk, ha elérjük azt a célt. Ha mindezt egyes szám harmadik személyben írjuk, akkor az segít egy kicsit, hogy eltávolodjunk magunktól és saját gondolatmenetünktől.

-Nézzünk meg más embereket, akik elértek, megszereztek olyan dolgokat, célokat, amikre mi is vágyunk! Ha közelebbről megismerjük őket, megerősödhetünk abban, hogy mi is azt szeretnénk vagy módosíthatjuk céljainkat.

-Tervezzük meg, hogy jutunk el oda! Nem kell pontosan, de tudjuk felvázolni az utat, míg megszerezzük, elérjük a vágyott dolgot. Ha az általunk elképzelt útban vannak olyan lépések, amiket nem tudunk megtenni, elképzelni, akkor az akadálya lehet a cél elérésének. Módosítsuk az utat vagy akár a célt pontosítsuk annak megfelelően, hogy számunkra is végigjárható és elérhető legyen.

-Keressünk a neten, könyvtárban, képzéseken segédanyagokat, melyeken követni tudjuk az eltérüléseket, visszanézni, mit hogyan gondoltunk régebben és hogyan képzeltük el a jövőnket. Ilyen támogató lehet például egy évtervező rendszeres, évről évre történő kitöltése (ingyenesen letölthető évtervező található ide kattintva: https://yearcompass.com/hu)

Hatékony felülvizsgálatot és eredményes célkitűzést kívánok!

„Ügyelj gondolataidra, mert szavaiddá válnak!

Ügyelj szavaidra, mert tetteiddé válnak!

Ügyelj tetteidre, mert szokásaiddá válnak!

Ügyelj szokásaidra, mert személyiségeddé válnak!

Ügyelj személyiségedre, mert az lesz a sorsod!”

(Charles Reade)

Hogyan tartsunk szünetet, amikor nincs időnk vagy lehetőségünk meditálni

Minden nap meditálj 20 percet, ha nincs rá időd, akkor egy órát! – mondja egy zen közmondás. Bár a mondat elsőre értelmezhetetlennek tűnik, de pontosan megfogalmazza az egész lényegét. Sokszor azonban valóban nincs időnk, sem egy óránk, de még húsz percünk sem. Ráadásul a meditáció egy igen összetett dolog, több idő kell rá, amíg valaki megtanulja, megérzi, miről is van szó. De addig is jó lenne kihasználni az agy minél nagyobb kapacitását, a működésében rejlő lehetőségeket nagyobb mértékben. Ehhez pedig gyakran elegendő az is, ha kizökkentjük az adott munkafázisból, gondolatmenetből. Akár egy szoros határidő, akár rendszerhiba vagy esetleg magánproblémák, túlzott munkahelyi elvárások okozzák a feszültséget, ami gátolja agyunkat a hatékony munkavégzésben, egy kis szünet könnyen a segítségünkre lehet. A feszültség (szimpatikus tónusfokozódás) nagy mértékben rontja például a kreativitásunkat. Pontosabban fogalmazva, ha feszültek vagyunk, akkor az agyunk nem a hatékonysággal, kreativitással, célszerűséggel foglalkozik, hanem a „túléléssel”. Túlzott mértékű stressz esetén az „üss vagy fuss” választás áll előttünk és agyunk ehhez keresi a megoldást. Tehát, ha hatékonyak szeretnénk lenni, időben és jól elvégezni a feladatunkat, akkor ki kell zökkenteni magunkat a fokozott stressz állapotából. Munkaegészségügyi vizsgálatok alapján egy monitor jobb felső sarkában megjelenő vicces figura néhány másodperc alatt képes a szimpatikus tónusból a paraszimpatikus (nyugodt) állapotba hozni szervezetünket. A nyugodt állapot lenne a célszerű, de több okból (szoros határidő, rosszul működő rendszerek, ordibáló főnök) ez nem mindig sikerül. Egy kis szünettel azonban könnyen ki tudjuk zökkenteni agyunkat a feszült helyzetből, kevésbé hatékony gondolatmenetéből. Tehát – Minden nap meditálj 20 percet, ha nincs rá időd, akkor egy órát! – gondolatmenetén haladva, ha egy órán belül be kell fejeznünk egy munkát és már 2-3 órája feszült tempót diktálunk, akkor tartsunk szünetet!

Tartsunk szünetet! Persze nem hosszút, elég 2-4 perc is, ha nincs 10-15-20 percünk egy valódi szünetre.

A fontos, hogy agyunk is kizökkenjen. Készítsünk például egy teát, amit majd elkortyolgatunk munka közben, de a tea készítése során kapcsoljuk ki az eddigi gondolatmenetet. Koncentráljunk a teára, a bugyogó vízcseppekre, a teafű zamatára vagy a teás zacskón látható zamatos képekre, idézzünk fel kellemes pillanatokat (persze figyeljünk, nehogy leforrázzuk magunkat). Persze ez eleinte időpocsékolásnak tűnik, de ha megfigyeljük és észleljük, hogy visszatérve a munkához mennyit javul hatékonyságunk, kreativitásunk, egyre könnyebben rávesszük magunkat a szorult helyzetekben egy kis szünetre.

További ötletek a hatékony kivitelezéshez:

• ha úgy gondoljuk, mérjük az időt, hogy biztosak legyünk benne, hogy nem túl sok időt szántunk a szünetre, illetve valóban megtartottuk a minimum 2-4 perc szünetet.
• ülhetünk bambulva csak úgy vagy csukott szemmel felidézve egy kellemes élményt előző napról. Így még csak meg sem kell mozdulni, bár a mozgás is nagyon hatékonyan javítja közérzetünket.
• ugrálhatunk, végig táncolhatunk egy zeneszámot vagy tornázhatunk néhány percet. Fogyást ne várjunk ettől a mozgástól, de a keringésünk és az ízületeink is örömmel hasznosítják minden percét a mozgással töltött időnek.
• igyekezzünk légzésünket lassítani, ez közvetlenül hat a szimpatikus tónusra (szervezetünk könnyebben megnyugszik, mivel a lassabb légzés azt jelzi minden rendben van, nincs veszély).
• használhatunk egy vicces tárgyat, kedves fényképet, tréfás emlékképet is arra, hogy elmosolyodva agyunk megnyugodjon „minden oké, nincs miért aggódni”.

Ha megtanuljuk irányítani érzéseinket, akkor gondolataink már könnyebben uralhatóak. Így nemcsak hatékonyságunkat, kreativitásunkat tudjuk növelni, hanem elmaradnak a túlzott stressz okozta egészségkárosító dolgok is.

Tartsunk szünetet! Ha nem megy, akkor mégiscsak tanuljuk meg meditálni és akkor lesz időnk a szünetre!

Javasolt Forever termékek ide kattintva tekinthetőek meg.

Indiai gyógyító ujjtartások, mudrák

Az indiai gyógyászatból eredő az energetikai egyensúly megteremtéséhez használt kézmozdulatok, a mudrák. Az egyes problémák megoldásához, legyen az dekoncentráltság, allergia vagy alvászavar, az energiaáramlásban kialakult gátak feloldásával lehet hozzájárulni. A gátakat az áramlási csatornákon keresztül lehet feloldani. A kéz ujjai az egész testtel kapcsolatban állnak, így a különböző problémák megoldásában a megfelelő kézmozdulatok nagy mértékben megtámogathatják a szervezetet. Az Ájurvéda szerint az ujjak képviselik az 5 alapelemet is, ezzel fokozódik az egyes kéztartások jótékony hatása. Mindezeket a dolgokat az európai civilizáció nehezen tudja felfogni, de ha azzal tisztában vagyunk, hogy az ujjbegy több ezer idegvégződéssel rendelkezik, melyek a központi idegrendszer, vagyis az agy aránytalanul nagy részével vannak összeköttetésben be kell ismerni, hogy a kéz igen nagy jelentőséggel kell bírjon szervezetünk működésével kapcsolatban.

Kim da Silva: Kezünkben az egészség című könyvéből idézem az alábbi gyakorlatokat:

Stresszstabilitás

Mindkét kéz szükséges. Jobb kéz: hüvelyk-, középső- és kisujj összetéve, bal kéz: első hüvelykujjperc a kisujj körmén. Időtartam 2 perc, naponta 3 alkalom minimum 10 perces szünetekkel.

Energetikai szempontból csupán egyféle stressz létezik. Az ugynevezett pozitív stressz ugyanúgy lemeríti energiáinkat, mint a negatív. A stresszstabilitás mudrának két alkotóeleme van:

1.az általános stresszstabilitás

2.az akut stresszhelyzetek

Gyomorgörcs

Mindkét kéz szükséges. Jobb kéz: középső-, gyűrűs- és kisujj a hüvelykujj körme körül, bal kéz: mutatóujj az első hüvelykujj ízületen. Időtartam: 3 perc, naponta 3 alkalommal, minimum 12 perces szünetekkel.

A gyomorgörcsöt gyakran érzelmi problémák okozzák, néha pedig a helytelen táplálkozás. Ha gyomrunk energiája gyenge, és hajlamosak vagyunk gyomorgörcsre, akkor ezt az ujjtartást megelőzésre is érdemes használni.

Ízületi fájdalmak

Mindkét kéz szükséges. Jobb kéz: hüvelyk- és gyűrűsujj összetéve, bal kéz: hüvelyk- és gyűrűsujj összetéve. Időtartam: 15 perc naponta 4 alkalommal, minimum 35 perces szünetekkel. Betegség esetén naponta hatszor, alkalmanként 30 percig, minimum 25 perces szünetekkel.

Ez a mudra az ízületekben jelentkező fájdalmat enyhíti. Orvosi beavatkozások és terápiák elősegítésére is használható, illetve a specifikus ízületi mudrák bemelegítő, aktiváló gyakorlataként is hasznos lehet.

Minden látásirány aktiválása

Mindkét kéz szükséges. Jobb kéz: az első hüvelykujjperc a kisujj második perce alatt, bal kéz: hüvelyk-, mutató- és középső ujj összetéve. Időtartam: 7 perc, naponta 3 alkalommal, minimum 5 perces szünetekkel.

Ez a mudra ellazítja az egyenes és harántirányú szemizmokat. Ennek köszönhetően stabil marad a szem energiaellátása még akkor is, amikor különböző irányokba nézünk. Így jobban érzékeljük, amit látunk.